europaimagyarorszagert

Mi az amire szerintünk nincs szükség tüntetésen?

Elsősorban azt gondoljuk, nincs szükség provokátorokra. Nincs szükség olyan szélső jobboldali provokátorokra, akik 2006 őszén lángogba borították Budapestet. Igen! Nem kérünk Budaházyból és bandájából. Egész egyszerűen nincs szükség rájuk. Építkezni vágyó és az EU fontosságát elismerő minden Jobbikosra szüksége van ennek az országnak, de romboló, kirekesztő elemekre nincs szükség.

Hogy mire nincs még szükség? Provokátorokra. Olyan elemekre, akik szerint ezek a megmozdulások kevesek és rosszak a szervezők és, hogy így nem lehet elérni semmit. Az ilyen provokátorknak azt üzenjük, szervezzenek ők tüntetést, rakják ők bele a pénzüket és csak ez után károgjanak. A pozitív megjegyzésekre, ötletekre szükség van, de a negatív, pesszimista hangra sincs semmi szükség.

Van még valami, amire azt gondoljuk, hogy nincs semmi szükség. Nincs szükség azokra a provokátorokra, akik szerint jó ötlet a tüntetés ideje alatt megrohamozni épületeket. Jelen esetben a parlamentet. Több oka is van ennek. Egyrészt, nem fog bejutni a parlamentbe senki. A rendőrség felkészült, jól szervezett és pont a parlamentet biztos, hogy a saját testi épségük árán is védeni fogják. Nem azért mert imádják Orbánt, hanem mert ez a munkájuk, ezért fizetik őket. Másrészt azért sincs értelme a tüntetés ideje alatt megrohamozni épületeket, mert ez nem csak a rohamozók felelőssége, hanem a szervezőké is. Legalább rájuk legyünk tekintettel.  Van még egy oka, annak, hogy miért nincs értelme megrohamozni épületeket. Mert nem vagyunk horda. Nem vagyunk egyenlőek  azokkal az emberekkel, akik 2006 őszén lángokba borították Budapestet. Európához szeretnénk tartozni és nem a balkánhoz. Nincs szükség tüntetések ideje alatt arra, hogy harcoljunk rendőrökkel. Nincs szükség arra, hogy megbélyegezzék ezt az új, még gyerekcipőben járó tüntetéssorozatot. Nemet mondunk a provokátorokra!

Hangsúlyozni szeretném, hogy a tüntetések után sem értek egyet azzal, hogy megrohamozzon valaki, valamilyen épületet, de az már nem tartozik jogilag a tüntetéshez, és nincs felelőssége a szervezőknek. Továbbá szeretném, ha mindenki megértené, hogy a rendőr is ember. nem jókedvéből van ott. Ezt a parancsot kapta. Próbáljunk meg inkább jó kapcsolatot kiépíteni velük

Hajrá!


/firewire/ 

A drog probléma. A kötelező drogteszt még nagyobb

A Fidesz javaslata a következő: kötelező drogteszt minden 12-18 éves gyermek, politikus és újságíró számára. Aki pedig ellenzi a drogtesztet, az a drogfogyasztást támogatja.

Téves az a kormánypárti elképzelés, hogy aki ellenzi a drogtesztet, az támogatná a drogfogyasztást.

Nem arról van szó, hogy az ellenzők tagadnák a drogok veszélyességét. Sőt. Egy olyan józan ember sincs ebben az országban, aki ne gondolná azt, hogy a drogfogyasztás valóban problémát jelent nem csak a magyar, de minden társadalomban. Egy aktuális és valós bajt jelent, amivel tényleg foglalkozni kell. Megfontoltan, jól átgondolva és megtervezve. A téma felvetése tehát jogos és üdvözlendő, de a mögöttes motivációja és megvalósítása a Fidesz részéről ismét baljóslatú. Az elsődleges cél a prevenció kellene hogy legyen, nem a terelés, a kommunikációs játszmázás. Márpedig itt megint csak ez érződik. A téma relevanciája miatt azonban érdemes eljátszani azzal a gondolattal, mi van ha a Fidesz valóban foglalkozni kíván a problémával. Ez esetben az elgondolás ésszerűtlen és átgondolatlan, az eredménye pedig megbélyegeztetés, kirekesztés és megaláztatás. Több a kár, mint a haszon.

Meggondolatlanság egy ilyen intézkedést kötelező jelleggel bevezetni, főleg a tizenéves korosztály körében, akik életkori, szociális és fejlődési sajátosságaikból adódóan amúgy is másként reagálnak a kötelezően előírt dolgokra, mint a már felnőtt emberek.

Az embernek (és ez a fiatalokra fokozottan jellemző) meg van az a tulajdonsága, hogy ha valamit kötelezően előírnak számukra, akkor csökken a belső motiváltságuk még akkor is, ha egyébként nem elleneznék a dolgot. Ha a kényszer erős és úgy érzik jogtalan, akkor akár még reakcióképzéssel is válaszolhatnak, teljes mértékben megtagadva az engedelmeskedést.

Ha a kormány tényleg komolyan gondolja a kötelező drogtesztet, és nem csak egy újfent félrecsúszott kormányzati kommunikációs fiaskóról van szó, akkor (ismét) autoriter módon cselekszik. Úgy viselkedik, mint egy tekintélyelvű szülő, aki minden áron rá akarja kényszeríteni akaratát a gyerekére, mert nem bízik benne, és tudja, hogy az rosszul viselkedik, vagy ha nem, akkor majd úgy fog. Ha valaki már találkozott tizenévessel, akkor tudhatja, hogy miért nevezik ezt az időszakot lázadó korszaknak. A kötelező dolgok gyengítik az én szuverenitását, az önmeghatározás lehetőségét, márpedig ilyen idős korban az énidentitás az, ami a legsérülékenyebb és legérzékenyebb az ilyen támadásokra. Sok esetben elkerülhetetlen az én és a társadalmi kötelezettségek közötti surlódás, de ha egy ilyen súlyos dolgot kényszerítünk rájuk, mint a drogteszt, akkor azzal nagyobb kárt okozhatunk, mint hasznot. Nem hogy elriasztjuk, de még terelhetjük is őket a rossz irányba. Aki lázadni akar, az lázadni is fog. Akit pedig kényszerítenek, az lázadni akar.

A lehetőségek megadása, a bizalom, a partnerség kifejezése sokkal hatásosabb gyógymódja lehetne a problémának, ebben a korosztályban mindenképp. A segítő, és nem a büntető-kényszerítő kéz megadása működhet. Lehet ezt okosan is csinálni, az alábbi megvalósítás jó példa erre. De persze ha nem a valódi segítés a cél, akkor mindegy is hogy csináljuk. Csak csináljuk, aztán majd lesz valahogy.

/jozanman/

Előző írásomban a baloldali ellenzékkel foglalkoztam, most az LMP-vel és a Jobbikkal teszem meg ugyanezt. Gondolkoztam, hogy az utóbbi párt esetében is tartsam e az objiktivitást mint fő szempontot, végül úgy döntöttem, mivel ennek a blognak és az Európai Magyarország Közösségnek is a célja az európaiság megerősítése, és az, hogy nem kívánunk kelet felé közeledni, így úgy döntöttem, hogy mivel a Jobbik nem ért egyet ezekkel, így én sem maradok teljesen objektív, ha ez valakit kifejezetten zavarna, megkérném, hogy ne olvassa tovább a bejegyzést.

Az LMP-vel fogom kezdeni. A 2010-es sikerüket mindenképp a nevüknek köszönhetik, de úgy érzem a névválasztás az, ami miatt még életben maradtak. Számomra is szimpatikus pártként indultak, de 4 év parlamenti munka után el kell ismerni, valami probléma van a gépezetben, mert hangsúlytalanok, kicsi maradt a támogatottságuk, mindig épphogy elérik az 5 %-os küszöböt, de egészen biztos, hogy nem ez a céljuk. Politikusaik hitelesek, de mivel nincs országos támogatottsága a pártnak, így maga a párt gyenge. Budapesten tudtak eddig bázist építeni, de a mostani közhangulatban véleményem szerint lenne esélyük felfelé elindulni. Lenne igény a politikájukra. Talán jobb lenne, ha picit nyitnának a többi ellenzéki párt felé, már csak kommunikáció szintjén is.

És akkor jöjjön a Jobbik. Meglepő párhuzamot fogok vonni. Legnagyobb ellenségük Gyurcsány Ferenc és a DK, de ugyanazt a hibát követték el, amit Gyurcsány is, mikor beismerte, hogy hazudott. Ők nem ismerték be, hogy hazudtak, viszont elhelyezték magukat a politikai palettán a szélső jobb oldalra és bármennyire is próbálkoznak, kapálóznak, hogy ők bizony sose tettek ilyet az emberek többsége emiatt elzárkózik a Jobbiktól. Ez egy probléma a párttal, a másik jelentős probléma az Európai Unió elutasítása. Természetesen vannak hátrányai a csatlakozásnak, de azt mondani, hogy alig van előnyünk belőle, és át kellene gondolni a tagságot, az abszurd. Továbbá nem szimpatikus az sem, ahogy elhatárolódnak a különböző őket támogató netes felületektől, és az azon fellelhető tartalmaktól. Bármennyire is próbálkoznak távol helyezkedni ezektől a tartalmaktól, egyértelmű, hogy látható a kapcsolat. El kellene, dönteni, hogy most akkor fekete vagy fehér e ez a dolog.
Ettől függetlenül, pozitív, hogy kiállnak a magyarságért, sok jó ötletük van, de túlságosan radikális és gyors válaszokat adnak, ami ugyan sokak számára vonzó, de a radikális és gyors válaszok kevésbé sikeresek, mint a jól átgondolt, megfontoltak.
Összességében a jelenlegi választási rendszerben, úgy érzem ők azok, akik a mérleg nyelve lehetnek. Baloldalról sok szavazót már nem tudnak szerezni, a fent említett okok miatt, jobb oldalról viszont még tudnak szerezni támogatottságot. Előfordulhat olyan helyzet hazánkban, hogy a három erő nagyjából hasonló támogatottsággal, bír és akkor ember legyen a talpán aki meg tudja jósolni, hogy mi lesz a 2018-as választások végeredménye.
Úgy gondolom, nem megoldás az ország problémáira a kirekesztés, a megosztás, az eltávolodás Európától, mégis szükség van a Jobbik által képviselt politikára. Az általuk képviselt értékrend, már egyszer megbukott hazánkban, de egy szabad országban, szabad demokráciában mindenkinek a hangja fontos és bár egyáltalán nem értek velük egyet, a legtávolabb állnak tőlem, őket is meg kell hallgatni, mert a vidéki élet problémáira úgy tűnik egyelőre ők adják azokat a válaszokat, ami szimpatikus az embereknek. Meg kell próbálni felvenni a versenyt, és be kellene mutatni, hogy miért nincs igazuk.
Hajrá!

/firewire/ 

Egyszer volt, hol nem volt. Volt egyszer egy gyönyörűszép 700 négyzetméteres kacsalábon forgó villa, melyben egy szép napon az ország vezetői gyűltek össze egy vidám medencésbulira.
Sok volt a pia, habzsi-dőzsi dögivel, a nagy kacarászás és dínom-dánom közepette pedig a vidám államfiak kurjongatni kezdtek.

Elsőként Jani emelte poharát a magasba.

- Gyerekek, a múltkor akkora fácánt lőttem, hogy majdnem leesett a 2 milkós ROLEX a kezemről.

Óriási kacarászás fogadta.

- Az semmi. - kezdte Lali - Én múltkor elindultam Új-Zélandra, de csak Dubajban vettem észre, hogy rossz gépre szálltam. Aztán amikor odaértem, egyszer csak egy Rolling Stones koncerten találtam magam, és térdig álltam a fémpukakokban.
- Lalikám, te hurkatoltő. - Nem nézted a hétvégi VIDI meccset? Jól odapörköltünk a Lokinak. Erről jut eszembe, múltkor a VB döntőn kérdeztem a Vlagyimirt, hogy miből lehet nagy pénzt csinálni. Gyerekek, óriási ötletem támadt. Az internetben van a biznisz. Én azt mondom, adóztassuk meg az internetet 150 gigabájtonként.

- Te Vitya, mi az a gigabájt? - kérdezték egyszerre.
- Honnan tudnám, tőlem lehetne kilobájt is, csak nagyot akartam mondani.

- Erre varrjatok gombot. - vágott közve Tóni - Most hívott az ügyvédem, hogy valami drogos beköpött. Állítólag túl olcsón passzoltam el a panelokat.

- Ki nem állhatom a drogosokat. - fakadt ki Mátéka - Én azt mondom, mindenkinek legyen kötelező a drogteszt!

- ÉLJEN!!! - kiáltották egyszerre.

- Aki meg nem hajlandó pisilni, azt kitiltjuk Magyarországról. Meg az EU-ból. - csapott az asztalra Petya.

- Inkább az EU-t tiltsuk ki Magyarországról. - háborgott Laci - Én azt mondom szépen lassan ki kell hátrálni!

- Akkor már tiltsuk ki a multikat is! - szólalt meg Zsolti, akit senki nem kérdezett - Utálom a Tecsós virslit. Ráadásul az emberek vasárnap is boltba mennek templom helyett. Zárjuk be az összeset!

- De a trafikok is legyenek bezárva vasárnap -szólt Jani - Te, Petikém, kapcsold már be a tv-t!

- Mit szeretnél Janikám?

- Nyomj a köztévére! Ott legalább jó híreket lehet hallani.

- Te Jani! Már a köztévén is tüntetés megy... -mondta Tóni, majd legyintett és koccintottak a kétharmadra.

 

A kettős állampolgárság problémája itthon és odakint

10 évvel ezelőtt tartották azt a népszavazást, amely a határon túli magyarok kettős állampolgárságának ügyéről döntött. Az eredmény itthon teljes apátia és elutasítás, míg odakint elkeseredettséggel vegyes felháborodás. De vajon mire föl ez a nagy elutasítás, és miért érzik árulásnak a külhoniak, hogy nem érdekel minket a sorsuk? Mit jelent a kettős állampolgárság itthon, és mit jelent a kint élő magyarok számára?

Az ember természeténél fogva tartozik különböző közösségekhez. Ahhoz, hogy el tudjuk helyezni magunkat a világban, szükségünk van számunkra fontos csoportokra, akikkel azonosulni tudunk. Szükségünk van arra, hogy identitásunk egy részét megosszuk másokkal is. Így vagyunk képesek bízni a világban, érezni azt, hogy nem vagyunk egyedül, hogy jó helyen vagyunk, biztonságban. Ha olyan közösséghez tartozunk, melyet szeretünk és elfogadunk, akkor képesek vagyunk saját magunk elfogadására is, és egy pozitív énkép kialakítására. Egy közösségi lét tehát elsősorban azonosulást jelent.

Egy nemzethez tartozni szintén egyfajta közösségtudatot jelent. A nemzethez tartozást azonban sokféleképpen lehet értelmezni attól függően, hogy az ember milyen környezetben él. Itt Magyarországon a magyar nemzetségűek elsöprő többségben vannak, míg a külhoni magyarok kisebbségben élnek. Minél kisebb az adott közösség, mellyel azonosulni kívánunk, annál fontosabb lesz az identitás megőrzése és megvédése. Itthon nem kell aggódnunk a magyarságunkért, hiszen magától érthetődő, természetes állapot. Magyarok vagyunk, mert magyar az anyanyelvünk és magyar az állampolgárságunk. Egy a történelmünk és egy a kultúránk. Magyarságunkat nem veszélyezteti senki, szemben a külhoniakkal, akik egy nyelvet beszélnek velünk, egy a kultúránk és a történelmünk, ámde kisebbségük miatt sosem érezhetik magyarságukat olyan biztonságban, mint mi itthon.

Mégis úgy érzem, hogy itthon kevésbé vagyunk magyarok, mint az erdélyiek, kárpátaljaiak, vajdaságiak vagy a felvidékiek. Hiába sulykolja önigazoló jelleggel a kormányhatalom, hogy az ország egységes és egyetért. Óriási a bizonytalanság, az elégedetlenség és a széthúzás. Közhelynek számít már a „tipikus magyar mentalitás” pesszimizmusának állandó felemlegetése, amiben benne van minden, amit saját nemzetségünkkel szemben érzünk. Itthon nem szeretünk magyarok lenni, nem tudunk azonosulni a magyarsággal. A külhoniaknak viszont nagyon is fontos a magyarságuk. Számukra mást jelent magyarnak lenni. Számukra az összetartozást, a büszke öntudatot és az azonosulást jelenti.

Az állampolgárság intézménye többek között a közösségtudatot hivatott növelni. Azonban ez elsősorban egy jogi intézmény, melyhez a jogosultságok mellett kötelezettségek is tartoznak. A kettős állampolgárság itthoni formája pedig ebből a szempontból túlságosan egyoldalú. Nincs benne más, mint a külhoniak nemzeti érzelmeinek kihasználása a kormány hatalmának fenntartása érdekében. A kettős állampolgárság joga nem von maga után kötelezettségeket, emiatt pedig az itthoni magyarok többsége jogtalannak tartja, hogy a szavazatok útján olyan emberek szólhassanak bele az életükbe, akik nem vállalják (mert nem vállalhatják) a közterheket és akikre nem vonatkoznak az eldöntött szabályok.

Az állampolgárság csak egy formális állapot és önmagában nem jelent azonosulást. Attól, hogy magyar állampolgár vagyok, nem leszek egyben egy olyan ember is, aki nemzetileg képes azonosulni a magyarsággal. A nemzeti öntudat nem egy magától értetődő állapot, hanem egy érzés, egy identitás, aminek ki kell alakulnia.

Sok kint élő magyar számára azonban ahhoz, hogy erősítsék nemzeti identitásukat az állampolgárság megszerzése egy fontos eszköz. Az itthonikaknak viszont már kevésbé fontos a magyarságuk, nem kell azzal foglalkozniuk, hogy megvédjék azt, és ezért nem nemzeti érzelmeik mentén, hanem sokkal inkább polgári érdekeik mentén ítélik meg a problémát.

A szétszakadt nagy Magyarország traumája még ma is kísérti az embereket mind itthon, mind külföldön. Az összetartozás és a sorközösség vállalása azonban Trianon óta fokozatosan csökken, az emberek kezdik feldolgozni, habár még mindig vannak generációkon átívelő poszttraumás fellángolások. A külhoni magyarok anyaországhoz tartozásának igényét nem lehet támadni. Az összetartozás szükségletét azonban oktalanság olyan intézménnyel helyettesíteni, ami sérti az itthoniak jogait, és közben alig ad valamit a kintiek számára. Ésszerűbb lenne olyan területen segíteni a külhoniak érdekeit, amelyekkel azt mutatjuk, hogy habár kisebbségben élnek, de nincsenek egyedül. Számíthatnak a támogatásunkra, megvédjük nemzeti érdekeiket, segítjük a közös kultúránkat.

Úgyhiszem, a 10 évvel ezelőtti népszavazás nem a kinti magyarok utálatáról szólt, ők mégis így értékelték, ami nem csoda. El kell fogadnunk az igényeiket és az érzelmeiket, és nem kihasználni őket, az itthoniak kárára hanem valóban segíteni őket abban, hogy ne érezzék magukat egyedül.

/jozanman/